Az emberi agy és a tudat , a hardware és virtuális operációs rendszer.

… avagy mi a lófaszt akarnak a mai csicska röhejes kettes (!!) bináris alapokon és a még csicskább 64 bites architektúrális alapokon m?köd? számítógépekkel mesterséges intelligencia (röhögnöm kell) címszó alatt ??!!!

Az emberi agy órajelének kiszámítása:

az átlag ember 25 képkockát érzékel másodpercenként a valóságból, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tudatnak nevezett virtuális operációs rendszer amelyben az érzékel?i a küls? vezérl? robot program operációs rendszert?l kapják az információt, csicska 25 hertz órajelen ketyeg (bels? órajel) ((output információ)), ahol az utasításkészlet nem 64 bit,  hanem ~100 petabit. Ebb?l következik, hogy durván egy huszonötöd másodpercenként képes mintavételezni és érzékelni a valóságot, persze azért a látottakat nem mindig értjük meg/ fogjuk fel ilyen gyorsan ( 1 bels? órajelciklus alatt)

Az értelmezésre azonban száz milliárd neuron egyenként tízezres nagyságrend? axonos összeköttetése állnak együttesen rendelkezésre. (input információ) . Ezek a szinapszisok.

Az agy nem mindig minden területe aktív, a gondolkodás közben az axonokat alkotó DNS vegyületek között ionizált áramlatok jönnek létre. Ezért a hatvány kitev? nem 10ezer hanem csak durván durván 1000 (legyünk még szerényebbek: 200) lesz. 100 milliárd az kétszázadikon ionimpulzus egy huszonötöd másodperc alatt megy végbe mire a küls? valóságból az agy közvetítésével kép áll össze a tudatban. (illetve lehet persze még tovább lefele kerekítgetni , kés?bb)

Az input és az output információk tudatában egyetlen osztással elvégezhet? az agy, mint hoszt operációs processzor küls? órajelének hozzávet?leges kiszámítása:

Ezért az agy (küls?) órajele (FSB-je> front side bus speed):

100000000000 ^ 200 =

1 duomilicentugintilliard  hertz

ez cirka egy akkora szám hogy egy 1es mögé 2200 (+- 500)  darab nullát kell elhelyezni

Azért pluszminusz 500 mert azért eltelik némi id? mire rájövünk a látottakra és az agy nem minden területe vesz mindig részt a képfeldolgozásban…

Természetesen lehet még tovább jótékonykodni, lefele kerekítgetni, faragni ebb?l az értékb?l amíg eljutunk “mindössze” néhányszor tízquadrillió hertzig.

Következ?:

Egy egysejt? néhány trillió elem kapcsolódásából jön létre és osztódik el szinte tökéletesen fél percenként , eközben egy Rubik kígyóhoz hasonló mozgást végz? vegyület , az ?t alkotó elemek segítségével végez izomerikus mozgást ,

a Rubik kígyó lehet?ségeinek száma egy permutáció , faktoriálisokkal és hatványokkal , meg kivételekkel amelyek a térbeli összerendezhetetlenségnek köszönhet?ek.

A lehet?ségeit úgy számoljuk hogy ahány részb?l áll a kígyó az lesz hatvány kitev? (n) és ahány felé lehet tekerni a részeket az a hatvány alap, jelen esetben 4 mivel a Rubik kígyó részeit 4 irányba lehet tekerni, tehát 4^n, ebb?l még lejönnek azok a lehet?ségek, amilyen alakzatokat az izomer nem tud felvenni, ha kell?képpen összegy?rjük. Ezt faktoriálissal számoljuk.

(x^n)-(x^n)/n!

A DNS izomerek permutációinak száma tehát egy buzi nagy szám ahol x legalább 5 , hiszen ha nagyon jóindulatúak vagyunk és lefele akarunk kerekíteni akkor 5 elemb?l áll (C,H,N,O,P) és itt még csak nem is ezen elemek kapcsolódásának lehet?ségeit vettük x-nek alapul… x-et pedig a  10trilliomodik hatványra emeljük (ennyi atom)  , de  a végén persze még azért levonjuk bel?le a faktoriálisokat.

Tehát összegezve egy egysejt? natív órajele cirka 42,3 hexilionogentilliquadroktrigintilliárdszor gyorsabb mint a mai leggyorsabb szuperszámítógépHÁLÓZAT. 

Mind a ~húszezer “lábának”,  sz?rszálszer? csillójának a mozgáskoordinációját el kell végeznie, bika nagy sebességgel, nagy pontosággal, emellett néhányszor quadrillió féle,  néhány százezert?l néhány billió atomig álló szerves vegyület azonnali feldolgozását , beépítését vagy éppen eltávolítását kell elvégeznie másodpercek alatt, valamint 4 milliárd éve, fél percenként óram?pontossággal el kell osztódnia pl. egy zöld szemes ostorosnak, illetve pl. egy papucsállatkának stb..

Na ez az a teljesítmény amelyre a mai szuperszámítógépek még közel sem képesek.

Els?dleges következtetés:

a fenti számok , hatványok és faktoriálisok inkább már a végtelen felénél túl helyezkednek el, míg a mai modernnek nevezett tudományos okostojások, inkább a nulla és a béka segge felé konvergálnak a röhejes 2-tes számrendszerükkel.

Végs? konklúzió:

az okos ember buta a bölcshöz képest, mert a bölcs az látja a dolgokat, az okos pedig csak nézi.

Utószó:

a gerinceseknél jelent meg a RAM fogalma, ahol a limbikus rendszer , és a f?eml?söknél a neokortex végez az emlékezet bevonásával magas szint? matematikai és fizikai számításokat óram?pontossággal, mint pl. pályagörbék, súrlódási együtthatók, integrál számítások, deriválás, tömbök, ciklusok, artitmetikai m?veleket, valószín?ségszámítás,  stb.. és mindezek tetsz?leges kombinációja , hiszen mindezek nélkülözhetetlenül szükségesek a mindennapokban még egy csecsem? mozgáskoordinációjához is, már az els? lépések megtételekor, amikor az agy számilliárd axonjának kell tíztrillió izomsejtet koordinánia egyhuszad másodperc alatt. Ezzel szemben az “egyszer?” lények , mint pl. a rovarok, végrehajtó egységénél hiányzik a RAM, maximum átmeneti tárolók (cache-ek) vannak jelen , egy ROM és egy végrehajtó processzus mellett, hiányzik bel?lük a tanulás lehet?sége.

Másik számítás szerint legyünk még engedékenyebbek és ne emeljük egymásra a fent látott számokat hatványkitev?ként, hanem “csak” szimplán szorozzuk össze ?ket:

~ 100 milliárd neuron x ~10 ezer axon x ~100 mikrotubulus = ~100 billiárd ionimpulzus által koordinált qubit

így tehát az emberi agy egy kb. 100 billiárd (+- néhányszor 10 billiárd) kvantumbites gigaszámítógép.

Azért nem “sima” bites, és azért kvantumbites, mert 100 hagyományos petabit , amelyb?l áll az agy és amelyet már lassan megközelítenek a hagyományos tranzisztoralapú számítógépek is, önmagában még finomanszólva is kevés lenne ilyen szint? számítási teljesítményre.

Posted in Uncategorized | Leave a comment