Az Univerzum müködése

Az Univerzum működése

Avagy az egyetemes PII dimenzió elmélet.

Néha el tudnék ájulni, hogy egyesek , akik tudósnak merik nevezni magukat, milyen alapvető dolgokat nem képesek megérteni, ilyen pl. az Univerzum, azaz a téridő , amelyben élünk és annak működése.

Egyesek rejtélyes sötét anyagnak nevezik, mások fekete lyuknak hívják azt amit megint mások antianyagként, vagy “natúr” sötétségként ismernek és nem látnak, de főleg nem értenek.  Valójában ugyanarról a jelenségről beszélünk minden esetben csak az antianyagnak is mint az anyagnak is vannak különböző ún. méretű és ún. sűrűségű megnyilvánulásai.

Szintén ugyanezek az urak, 2 dimenziós papíron próbálják meg gyerekesen elmagyarázni hibásan felrajzolt ábrákkal hogyan hajlítja meg a 3D-s teret a fekete lyuk szinguláris pontja.

Pedig ezek az urak, állítólag tanulták és értik az Einsteini relatívitás ELMÉLTETet, amely a GYAKORLATban nagyon is működik. Olvasni ugyan olvasták, de megérteni azt ahogy elnézem azt nem, és úgy képzelik mint Móricka, hogy “igen ez régen egy öreg papa fejében létezett ELMÉLETBEN … blablabla ”

aztán berakják egy sarokba és nem tudnak vele mit kezdeni, de közben hozzágondolják, hogy az öreg biztos jó be volt baszva amikor ilyeneket kitalált.

Mit is jelent ez?

Matematikailag, fizikailag és filozófiai úton is bebizonyítom három lépésben és 5 percben, hogy az Univerzum – a téridő amelyben élünk, illetve amit az Univerzális valóságból megtapasztalunk – minden dimenziójában végtelen.

A matematikai képlet a következőképpen néz ki, aztán később nézzük a bizonyítást:

∞=0

Ezzel tulajdonképpen egy csapással bebizonyítom még azt is hogy a matematika, mint tudomány nem létezik, legfeljebb áltudományként lehet rá majd ezek után úgymond tekinteni.

1.  Létezik-e egyáltalán valami ?

Válasz: mivel a kérdés megfogalmazódott, valószínű , hogy van valami.

2. Ha létezik “valami”, akkor csak az létezik, vagy létezik még mellette más is ?

Válasz: valószínű, hogy létezik még más is és nem csak egy dolog van, továbbá valószínű, hogy tulajdonképpen minden létezik, mert valószínűtlen, hogy csak azok a dolgok léteznek amelyeket éppen most és itt látunk és tapasztalunk meg. 2/b: mivel matematikailag kvázi bizonyítható , hogy a végtelen, és végtelen szakaszos törtek , valamint az irracionális számok számjegyei végtelenek, jogosan merül fel a kérdés, hogy miért pont az Univerzum, melyben élünk lenne véges?

3.  Ha minden létezik, akkor a semminek is léteznie kell, mivel a végtelen eleme minden, így a semmi is.

Ezzel a harmadik ponttal egy paradoxonhoz érkeztünk el, amely logikailag kizárja hogy az Univerzum a jelen formájában egyáltalán létezzen. Úgy is mondhatnánk hogy 

“szituászión ábszürd” KÉREM SZÉPEN !!!!
 
(a végtelen eleme a semmi) de,
(a semminek nem eleme a végtelen !) , tehát
(a semmi a végtelen eleme !!! ), viszont
(a végtelen nem a semmi eleme !!!!!!!)

(((Ezzel az

aprócska

ténnyel tisztelt hölgyeim és uraim  kvázi pontot is tettem a matematika végére. )))

Viszont mivel mégiscsak létezik, s ezt maga az első kérdés léte is pusztán bizonyítja, ezért sajnos fel kell, hogy tételezzük, hogy a semmi és végtelen egyszerre léteznek benne és körülötte.

Ezt a gondolatmenetet fogom az egész blogon át ütni amíg csak izzik, bizonyítva az összes vallás létjogosultságát, és a modern tudomány ködös, és dezinformált jelen állását.

Mik is ezek a semmi és a végtelen dolgok tehát, amelyek folyton itt ólálkodnak körülöttünk , bennünk?

Először is le kell szögeznem, hogy a mai tudományos szakszavak és fogalmak olyan hibásan felállított dogmarendszerekre épülnek, amelyekkel az általam átadni próbált információ néha tévesnek, vagy hibásnak hathat, ezért már itt megkérek mindenkit, hogy próbálja meg megnyitni az elméjét és teljes lényével megpróbálni felfogni azt amit a következő sorokban írok.

Először is nézzünk néhány tényként felsorakoztatott szemléltető magyarázatot, amely megpróbál kivezetni a tudomány által hibásan elnevezett fogalmak közti erdőből:

- A téridő különböző sűrűségeit és ezek egymásba való fraktális fluktuációját nevezzük együttesen : Univerzumnak,

- Nagy bumm = kis pukk = fény = foton = proton = csillag =  látható anyag = a velünk párhuzamos idő-síkon haladó térrész, (Nagy bumm = kis pukk, hiszen a RELATÍV vizsgálati fókuszponttól függ hogy minek látjuk)

- sötét anyag = sötétség = antifoton = antiproton = Fekete Lyuk = nem látható , velünk ellentétes időirányba haladó térrész,

- téridőnek és annak inverz részeinek is vannak különböző sűrűségei és irányvektorai,

- az idő és a tér,egymástól nem elválasztható dolgok, jelen Univerzumban

nem létezik a külön-külön való értelmezésük (amely a legtöbb félreértéshez vezethet e blog kapcsán)

Krisztus előtt több száz évvel egy Euklidész nevű bölcs bácsi felismerte a téridő 3 tértengelyét, majd a XX. században Einstein ismerte fel a negyedik dimenziót , mint időt. Újabb 100 év kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy a fent említett 4 dimenzió egymástól elválaszthatatlan, illetve, hogy nem minden esetben érik el a 4-et , inkább úgy mondhatnánk, hogy a 3 és a 4 között ingadozik tört számonként, attól függően, hogy melyik pontját figyeljük meg.

Most egy kicsit jobban belemegyek de később mindent meg fogok magyarázni. A dimenziók száma a téridő minden pontján pontosan pi.

Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy van 3 darab egész számú térdimenzió és egy tört idő-dimenzió, hanem, hogy van 4 kerek dimenzió melyek egymásba csavarodnak , illetve egy mőbiusz-gyűrű szerkezetet alkotnak, és együttes értékük a pí. Valamint a dimenzió tengelyek nem egyenesek, hanem görbék (!)

Tört számú dimeziók a fraktálokban is lehetségesek.

A pí értéke állandó, irracionális szám, amelynek számjegyei a tizes és minden más számrendszerben pszeudorandom, nem szakaszos törtként követik egymást a végtelenségig. Egyetlen számrendszer van , amelyben racionális ez a pi számrendszer, ebben viszont minden más szám irracionális.

A dimenziók torzulásai makro és mikro világokban, illetve az idő sűrűségeinek megfelelően torzulnak. Ez a mondat egy kicsit nyers, segítek megrágni példákkal: a pi értéke itt és most az a bizonyos 3,14.. viszont ha kellően messze tekintünk fel az űrbe, vagy egy kellően kis térrészt figyelünk meg mikroszkóp alatt, illetve ha egy száguldó fotont vizsgálunk más és más értéket fogunk kapni a pi-re. Viszont ha a téridő vizsgált pontján állnánk , onnan nézve, az inerciarendszer szubjektív nézőpontjából a pi értéke megintcsak a jól ismert 3,14 lesz. A lényeg a szubjektívitáson és a perspektíva-eltolodáson van. (Kicsit alább a bizonyítás nevű résznél a szemléltető videóval könnyebb megérteni)

Nézzünk példát először a velünk párhuzamos időtengelyen haladó térrészből, ismerjük jól, hogy az idő múlása összefüggésben van a sebességgel, viszont egy kicsit feljebb bebizonyítottam, hogy az univerzum végtelen, amellyel együtt értelmét veszítik a következő fogalmak:

- méret,

- távolság,

ezáltal :

- sebesség

tehát a tudomány eleve hibás értékeket kap, akkor amikor abszolút , fix értékekkel, kerekítve és hibás alapfogalmakkal dolgozik, a végeredmény amelyet következtetésképpen a hibás elméletekből levon, eleve csak hibás lehet. 

Ehelyett nézzük az én magyarázatomat!

Kezdjük a modern tudomány példájával:

a fekete lyuk fele haladva a tárgy (tkp. az anyag) egyre jobban felgyorsul, míg egyszercsak az eseményhorizontot átlépve már nem szabadul ki belőle még a fény sem.

Mit is jelent ez?

Először is azt jelenti, hogy a Fekete Lyuk szökési sebessége eléri a fény sebességét, illetve hogy az eseményhorizonton áthaladó anyag sebessége átlépi a fény sebességét, amely a Mi fizikai valóságunkban bizonyítottan lehetetlen. Jelenti még azt is “mellékesen”, hogy mivel szökési sebessége eléri a fény sebességét, tömege és ezáltal energiája végtelen.

Mi is történik ekkor ?

Az űrhajós egy szubjektív (tér)idő(irány)vektor tengelyen halad melynek mentén kívülről nézve ugyan fénysebességgel halad a saját ideje ugyanakkor viszont lelassul,  melynek következtében a saját nézőpontjából tekintve SOHA nem fogja elérni az eseményhorizontot (és amelyben majd a továbbiakban kitérek, ezáltal tkp. az Univerzum szélét).. Viszont az a fránya anyag azért csak belehullik abba a fránya fekete lyukba, mivel ún. fénysebességgel , ún. másodpercenként több millárd ún. tonna ún. anyag hullik úgynevezett bele abba a lyukba ez nem is kérdés ma már csillagászati szempontból.

Mi történik tehát valójában?

Az űrhajós az átlépés “pillanatában”, amely tehát az örökkévalóságig tart, egy 2 dimenziós síkká lapult eseményhorizonton halad át (ez az amelyet a tudósok x,y síktengelynek hívnak a 3D-s térnek hitt Univerzum bármely pontján) , melyet átlépve az addig szinguláris pont terebélyesedik ki egy végtelen nagyságú Univerzális gömbbé és fordítva , az addigi világmindenség zsugorodik össze mögötte egy szinguláris ponttá (ábra) A szubjektív idő-irányvektora is megfordul (lásd az ábrán -x²-y² kontra x²+y²) és az eseménysorozat -majdnem- visszafele játszódik le. A kilépő részecskék úgy viselkednek mint az ún. Nagy Bummnál: a kezdő idejük igen sebes, majd szépen lassul a terjeszkedés üteme.

Tehát adja magát, hogy bárhol is állunk, a pi értéke fix, viszont a haladási irányvektorunk irányában a viszonyítási sebességtől függően lapul be vagy nyúlik ki delta z. (ábra)

Példa 2:

a Tejút és a Nagy Bumm haladási irányvektoron oldalirányból tekintve az eseményeket tehát a Galaxisunk 100ezer km-t teszt meg másodpercenként a Nagy Bumm centrumához képest attól kifele , amely a fénysebesség harmada. Viszont mivel mi nem oldalirányból, ún. kívülről látjuk a tejutat, hanem benne vagyunk, nem érzékeljük a haladási irányvektor által keltett delta z hatást, ezért delta z = 0, a pí értéke pedig itt és most nem torzul semmit (eleget)

Legyen világosság!

Mondá az Úr,  de az okostudósok fejében teljes sötétség vala. Istenként pontot tettek az Univerzum végére egy Nagy Bummként, és gyakran szeretik lezárni a másik végét is egy Nagy Reccsel. Én és az eretnek hipotéziseim valahogy sehogy sem férek bele az ő véges világképükbe, még akkor is ha ők pl. simán beleférnek az én végtelen világképembe. Sőt egyesek odáig fajulnak hogy felsőfokú butítási intézményekben tanítják dogmatikusan ezeket a téveszméket , amelyeket én egyenesen BŰNCSELEKMÉNYNEK tartok.

Az ókori bölcsek Tao, Buddha megértették , a modern tudósok rejtélyként élik meg a világot amelyben élünk, hiszen ilyen dezinformált dogmarendszerekkel amelyekben a modern tudósok hisznek, őszintén szólva csodálkoznék is ha megértenék mindezt.

Kis kitérő:

Anno úgy 12 ezer éve volt egy másik földi civilizáció akik nem voltak restek komlett piramiskomplexumot felhúzni , tükörsimára, konkávra faragni száz tonnás gránittömböket amelyeket 800 km-re szállítottak , amely még a mai legmodernebb kőfaragó eszközökkel, tengerjáró hajókkal és teljes apparátussal is hihetetlenül idő és munkaigényes feladatot jelentene. A lényeg nem is a hogyan, hanem a miért. A miértre a válasz az, hogy a piramiskomplexum szerkezetével határozták meg az ittlétük pontos dátumát jövő emberei számára, mert a mainál jóval fejlettebb technikai szintű tudásuk révén előre tudták a kihalásuk dátumát is. A tudás, aztán egy katasztrófasorozat (özönvíz stb.) után sajnos néhány generáción belül elvadult, és csak mende-mondák maradtak meg belülük. Többek között így maradt fent, hogy minden egy nagy világossággal kezdőtött.

És a lényeg pontosan itt van!

Minden amit látunk, az a velünk párhuzamos időtengelyen haladó térrész, és minden amit sötétségnek nevezünk az az ellentétes idővektor irányban haladó térrész, nevezhetjük akár az Univerzum szélének is. Tehát bármilyen furcsa is ha magunk elé bámulunk a sötétségbe, messzebb nézünk, mint ha az ún. mögötte lévő csillagokat bámulnánk. Itt újra a matematikát rángatom elő bizonyításképpen: ha a szemünknek nincsen fókuszpontja, akkor csak úgy a “semmibe” révedünk. Tehát a végtelenbe nézünk. Abban a pillanatban ahogy rá fókuszálunk bármire is, az már egy konkrét dolog lesz, legyen bármilyen távol is a velünk párhuzamos idő-síkon halad, ami miatt egyáltalán láthatóvá válik számunkra.  Ugyanígy, lehet hogy a mikroszkópba nézve éppen az univerzum egy távolabbi pontját szemléljük mint ha felnéznénk az égboltra, mivel a téridő szerkezete eleve spirálisan és fraktálisan  kunkorodik .

Elérkeztünk tehát arra a pontra ahol összegezve kell megmagyaráznom a fenti gyerekes sületlenségnek tűnő irományaimat egycsapásra mintegy kikerekítve és megértve az egészet, még olyan számára is aki eddig a pontig váltig tejlesen mást állított.

A két abszolút dolog, a fény és a sötétég, ahogy Tao Yin-Yangja is  és a matematikai megfelelője a végtelen és a semmi, a kapuk a két idő-sík között. Nagy Bummal , tehát fényességgel lép be az egyik oldalon , míg egy Fekete Lyukként távozik a másik oldalon, az Univerzum másik szélén, maga a tér és benne az anyag, amely persze meggörbíti maga körül a téridőt is, de rendesen spirálisan. Nem csak úgy mondva.

A többi (gravitáció, anyag, protonok, Földi és élet) tulajdonképpen csak járulékos aprólék, a törvényszerű következmény mindabból amit fentebb láthattunk. Tulajdonképpen ha a fény és a sötétség a két véglet, akkor minden más, maguk a számok.

Fentiekből tehát végső következtetésképpen belátható, hogy valószínű, hogy a fenti teória helyes és ezzel a teóriával tulajdonképpen FORRADALMI változást hoztam az összes tudomány számára.

Következő példa:

A fotont egyenesvonalú mozgásából (máramennyire a téridő dimenziótengelyeinek aktuális görbületéhez képest viszonyítva egyenesnek lehet nevezni) kimozdítani csak a végtelen tömeggel rendelkező objektum tud, mint pl. egy fekete lyuk, hiszen a foton tömege zérus. Hogyan lehetséges akkor hogy a spájzban sötét van mégis, mikor a konyhában feloltottam a lámpát? Valahol a konyha és spájz között kell lennie olyan végtelen tömeggel rendelkező objektumnak amelyik nem kicsit, hanem teljesen eltéríti az összes fotont, és nem engedi bejutni a spájzba.  Itt jön képbe a relatívitás újra. A mi tér-síkunkhoz képest kisméretű és ritka, de idő-síkunkhoz képes extrém sűrű, a fotonnal egyenrangú méretű és téridő sűrűségű fekete lyuk tehát bizony ott van az ajtófélfa egyik protonnak nevezett univerzumhalmazában amely “befele” egy spirális pályára téríti az érintő irányból beérkező fotonok java részét, míg kis részüket a fotonika szabályainak megfelelően ugyanolyan szögben, mint amilyen a belépési szög volt kiszórja. És lám , a spejzban sötét van. A hagyományos értelemben vett fekete lyukaknál is megfigyelhető, hogy azok a tárgyak amelyek excentrikus érintőpályán közelítenek a lyuk felé de nem érik el az eseményhorizontot egy hiperbolikus görbét írnak le majd a belépési szögükhöz képest azonos szögben végleg elhagyják a lyuk térségét. Csak azok az objektumok – köztük a fény méretűek is – rekednek “bent” a kiforduló téridőtengelyű inverz univerzumban amelyek átlépik az eseményhorizontot a “nem létező” szinguláris pont , a nulladik dimenzió irányába.

Mint láthatjuk ez a példa is tele van hibával, ha a modern tudomány által használt hibás kifejezésekkel próbálom elmagyarázni. Abban a pillanatban érthetővé válik, ha úgy értelmezzük ahogyan és amiről az egész blog szól.

Hiszen az okostudósok a fotonra csak egy újabb az éppen aktuális legkisebb ismert szent és oszthatatlanra gondolnak, csakúgy mint 2000 éve a protonra, azt már nem tudják elképzelni hogy a relatívitás értelmében a foton is csak egy komplett nagy bummal megáldott a miénkhez hasonló galaxishalmaz. Tehát újra felmerül a kérdés, hogy van-e józan paraszti eszük egyáltalán ezeknek az embereknek vagy csak szimplán nem látják a fától az erdőt ???

Az elmélet tehát adott, mit kapunk cserébe, ha megértjük?

Teljes lelki békét, hiszen aki megérti, hogy az Univerzum végtelen, az tudja, hogy minden elképzelhető és el nem képzelhető dolog is jelen van benne, éppen most is , mindig is volt és mindig lesz. Tulajdonképpen megvilágosodást kapunk cserébe, ha megértjük ezt az teóriát a szó legszorosabb értelmében egy csakra (egy Fehér Lyuk, avagy egy dimenziókapu) fog nyílni a tudatunkba, amely az agyunkat köti össze egy másik párhuzamos dimenzióval.

Mi lesz a bizonyítással ?

Nos aki idáig elolvasta amiket írtam, feltételezem, hogy meg is értette, továbbá annyira magától értetődő és egyértelmű, hogy innentől kezdve a teória ellenkezőjének a bizonyítására van már inkább szükség, magyarán, az Univerzum pontosan addig végtelen és működik pontosan így, amíg valami okostojás meg nem mutatja nekem bármelyik végét.  

További járulékos információk:

a téridő irányvektorairól és sűrűségeiről:

Mik a fotonok ?

A fotonok a tér olyan részei, amelyek a mi időirányvektorunkban , különböző tér-vektorral, haladó viszont a miénkhez képest jelentősen eltérő idő-sűrűségű térrészt képviselnek. Másképpen a foton egy olyan komplett Univerzum, amelynek  Nagy Bummja és Nagy Reccse közti szubjektív ideje, a mi idő-síkunkon akár egy kvintoszekundum alatt is végbemehet. Tovább fokozva a foton egy olyan Univerzum amelyet mi térbeli haladási irányvektorára merőlegesen látunk (illetve szögben de semmiképpen nem párhuzamosan), ezáltal a delta z-je a maximálisra nyúlik. (Tehát a pí értéke a 4 felé tolódik)

Másképpen azt a térvektorrészt ahol a dimenziók száma eléri a 4-et, nevezzük fotonnak.

Mik a protonok?

A protonok tulajdonképpen olyan fotonokból álló Univerzumhalmazok, amelyek nem tudnak kiszabadulni egy adott térrészből, mert  egymásba csavarodva meggörbítik egymás téridővektorpályáit ezáltal egy adott térrészen – az atommagon- belül – rekednek.

Mi a Nagy Bumm?

A téridő olyan része, ahol az idő irányvektora megfordul, hasonlóan a tükörhöz, ahol a fotonnak csak a tértengelyinek irányvektorai fordulnak meg, a Fekete Lyukba csapódva a térrész időtengelye is megfordul , tértengelyei pedig kifordulnak.

Mi a Fekete Lyuk?

Az Univerzum “széle”, az a térrész ahol ahol a téridő irányvektorai előbb jelentősen eltorzulnak, majd teljesen kifordulnak. A Fekete Lyuk másik fele a Nagy Bumm. A Fekete Lyuk mindig két részből áll : egy szinguláris pontból, és egy körülvevő eseményhorizontból. A hagyományos értelemben vett Fekete Lyuk ezáltal úgy néz ki, mint egy gömb, amelynek a közepén egy pont van, a gömb héja pedig egyre csak tágul, hiszen az okostudósok úgy képzelik el , mint Móricka: hogy minél több anyag hullik bele annál jobban kitágul az eseményhorizontja, ami valljuk be elég gyerekes elképzelés a fentebb bizonyítékokkal felsorakoztatott és jóval egyszerűbb és értelmesebb magyarázat után, mely szerint a Fekete Lyuk mérete már eleve végtelen, hiszen végtelen idő óta szippantja magába az anyagot, nem ma kezdte,  s ezért a Fekete Lyuk tehát nem is olyan egyedi kivételesen ritka jelenség, hanem ott van gyakorlatilag mindenhol, a téridő minden pontján, a kérdés csak az hogy mekkora hozzánk képest (relatíve)

Mi az antiproton?

Az antiproton egy  nagyobb téridő-sűrűségű Fekete Lyuk, hasonlóan , a pozitív párjaihoz, a Fekete Lyuknak is lehet “kisebb” és “rövidebb” élettartamú párja.  Proton- Szupernóva … Antiproton-Fekete Lyuk. Az antiproton tehát nem egy “sima” sötétség, hanem egy szupermasszív és inverz idő-sűrűségű térrész.

Mi a sötét anyag?

A sötét anyag olyan inverz időirányvektorral rendelkező térrész, amelynek a térbeli sűrűsége meglehetősen kicsi, tulajdonképpen antifotonhalmaznak, vagy sötétségnek is nevezhető térrész. Anyaggá akkor válik, mikor fajsúlytalan ugyan, de mindenütt ott van. Ez az ami a modern tudósok fejébe sajnos már nem tud beleférni.

Mi az idő?

Az idő a téridő egyik tévesen , külön értelmezett dimenziója, amelynek sűrűsége és irányvektora a “sebesség”-ként tévesen félreértelmezett jelenség.

A fény-sebesség pedig valami extrém félreértelmezett , a téves következtetésekből levont hibás értelmezésű megfogalmazás, hiszen fentebb láthatjuk, hogy a fény tehát egyenlő az anyaggal, a sebesség pedig nem létezik, helyette csak téridőt alkotó 4 dimenziótengely egyenként két irányvektorának fraktális fluktuációját és annak megnyilvánulásait lehet értelmezni és egyáltalán néven nevezni.

Kizárja-e egymást ez az elmélet a húr-elmélet, vagy a több-dimenziós elmélet, az Isten(ek), illetve egyéb vallások?

Természetesen a végtelenben van helye húroknak és Isteneknek is, de a választ mindenre még én sem tudhatom, nincs kizárva, sőt valószínű, hogy végtelen sok dimenzió létezik, és ezek valamelyikét, vagy mindegyikét csinálta a szó szoros értelmébe vett “mindenható”. Továbbá azt sem tartom kizártnak, hogy egyes dimenzió-átlógások és metszések okoznak egyes paranormális jelenségeket, és adnak magyarázatot egyes okkult tudományok furcsa viselkedéseire.Ezenkívül elképzelhetőnek tartom hogy az anyagnak a téridőn túli dimenziókon is van szerepe a dolgok működésében és fordítva a dolgok  a dimenziókon való átnyúlásokon keresztül -is- működhetnek.

Végső konklúzió a modern tudomány számára: a téridő tehát olyan 4 térdimenzió, amelyben az idő fogalmát eddig nagyon is tévesen, különállóan értelmezte az emberiség, ehelyett ez a dimenzió is pontosan úgy viselkedik mint a többi: van két iránya és bármelyikbe tetszőlegesen lehet haladni.

Ami pedig adabszurd, hogy a modern tudomány mind az olyan “apró” és “jelentéktelen”, ráadásul immár bizonyított tények ellenére, mint a relatívitás, a végtelen szakaszos törtek, és amúgy is napnál is világosabban látszódó végtelen Univerzum ellenére próbálja máig foggal körömmel és tűzzel-vassal keresni az univerzum végét, mintha megkergültek volna és sutba dobták volna a józan eszüket és a tudomány alapjait -is- képező alapvető tényeket.

Kiegészítés :

van tehát ez a téridő nevű dolog és ebben különböző , méretű, golyócskák akik különböző irányvektorral száguldanak, hol egymás körül (proton-neutron pár) hol ún. egyenes mozgást végezve (pl. foton) és a téridő különböző sűrűségű megnyilvánulásai miatt néha ezekből az azonos  kaliberű objektumok körkörösen egymás körül forognak, amit hol gravitációnak , hol elektronpályának hívnak a baszott okos tojások. Az már persze persze nem fér bele abba a kút fejükbe, hogy a gravitáció ennek már csak a látszólagos következménye és hogy a sötétségnek hívott “tömeg nélküli” jelenség a sötét anyag és a fekete lyuk között a különbség a téridő különböző sűrűségű és irányú vektorpályái a háromnál több, de négynél kevesebb számú dimenzióban amelyet fel tud fogni az az idióta agyuk.

Kérdezem én: hogy mi a lófaszért lenne pont csak 3 , vagy pont csak 4 dimenzió ??? Ott ahol van kettő, ott már van 3 , de vagy 4 és 5 is de van ott akárhány is.

Tehát a relativitás igenis a gyakorlatban létezik, mivel én a billentyűzethez képest állok, mint lófasz a lakodalomban, viszont ketten együtt pl. a Föld középpontjához képest már 300 méter per szekundummal száguldunk, csak ezt az okos tudorok nem értik, meg mert józan paraszti eszük az nincsen csak a nagy hülye fejük, meg a sábesz deklijük.  Ugyanígy a mellettem száguldó fotonnak nevezett Univerzum pedig a billentyűzetben lévő antifoton fekete lyukba csapódva éppen most lép át egy inverz téridőbe  hozzám képest. Na ez az ami ezeknek a tudósnak nevezett idiótáknak már nem fér bele a fejébe, de éppen ők a jelenlegi tudósnak nevezett okostojások, mint anno Kepler idején a Pápa seggnyalói akik máglyára küldték a náluknál nagyobb tudású embereket.

A Legutolsó szó jogán tehát elmondanám, hogy amit szubjektív Univerzumnak nevezünk az az agyunk +3 és a +4 számú dimenziók közti fraktális fluktuációjának közvetítése valós idejű hármas : 3+1 -> 2+1 -> 3+1 dimenzió konverzió után melyet a szem retinájára vetített kettős 2+1 dimenziós animációról konvertál vissza az agyunk valós időben 3+1 dimenziós valósággá. Amit nem látunk az az objektív Univerzum amely a mínusz végtelentől a plusz végtelen számú dimenzióig terjed.

Az anyag tehát NEM létezik, csupán a négy dimenzió görbéi keltik azt a látszatot, azzal hogy különböző méretű és sebességű megnyilvánulásai vannak. Hol fotonnak , hol protonnak, hol univerzumnak látszódik, hol pedig antifotonnak, antiprotonnak, vagy éppen 1 kvadrilliárd köbfényév térfogatú fekete lyuknak nem látszódik.  

Szerk. 1:

Megtalálták a Higgs bozont ! BANGHEAD

Ezáltal egy huszárvágással még jobban felkavarták azt a szart, amelyet Newtoni fizikának nevezünk.

10 Responses to Az Univerzum müködése

  1. endi says:

    Nem tudom mennyire komoly ez, nem is akarok belemenni nagyon.
    Csak egy hozzáfűzni valóm van: a végtelen tizedes törtek, azaz az irracionális számok nem végtelenek és ezt már majdnem be is tudom bizonyítani.
    Pár év múlva remélem teljesen be tudom majd.

    • ARAKISTOR says:

      Ha ki akarod magad nevettetni, hogy valaha is megtalálod, a pí számjegyeinek, vagy az Univerzumnak a végét akkor csak hajrá !

      Arra azért felhívnám a szíves figyelmedet, hogy jelenleg egy 96 gigabájtos , 12 magos XEON által tartott 5 BILLIÓ rekord számjegy után se találtak semmilyen ismétlődést, vagy logikát a számjegyek rendszereiben, mondhatni prszeudorandom, tehát “véletlenszerűen” követik egymást.

      Ízelítőképpen itt van belőle 4 millió számjegy

      • Szaky says:

        Egy másik cikkedben éppen ezeket a számítógépeket kicsínyled le. Tehát nyugottan elmondhatjuk, hogy attól még, hogy ezek az egyszerű gépek nem találtak cáfolatot arra, hogy a pí végtelen, nem szakaszos tört, attól még a cáfolat létezhet.

        • ARAKISTOR says:

          Itt jön képbe a matematika valószínűségszámítás nevű részlege, amit ha tanultál volna, és megértetted volna, (és nem csak tanították volna) akkor nem jelentenél ki ekkora blődségeket.

  2. Szaky says:

    “A protonok tulajdonképpen olyan fotonokból álló Univerzumhalmazok, amelyek nem tudnak kiszabadulni egy adott térrészből, mert egymásbahajlóan meggörbítik egymás téridővektorpályáit ezáltal egy adott térrészen – az atommagon- belül – rekednek”

    Ez a kijelentés hogyan kezeli a protonok hasadásának, átalakulásának, illetve spontás bomlásának a kérdését?

    • ARAKISTOR says:

      Régóta tudjuk hogy a fotonok az atomok hasadásakor és egyesülésekor szakadnak ki. Tehát ekkor érik el a saját szubjektív Univerzumuk szélét, ezáltal elérve a mi nézőpontunkból nézve a maximális Delta-Z értéket, ekkor a mi nézőpontunkból tekintve a dimenziók száma az Univerzum kérdéses pontján eléri a 4-et, ami miatt egy egyenesvonalúhoz hasonló vektorpályát metsz ki a mi fizikai valóságunkból. A kiszakadás előtti pillanatig egy körkörös pályán halad az atommag körül, míg a kiszakadás “pillanatában” éri el az a tömegszintet amely már elegendő egy “külső” Univerzumban való ún. egyenesvonalú vektorpálya felvételére.

      Ezért visszatérnék a “nagy bumm = foton” kijelentéshez, tehát az hogy mennyire “nagy” az a bumm az pontosan ugyanannyira relatív, mint minden más is jelen Univerzumban.

  3. Szia!

    Fazekas Lilla vagyok a TV2 stábjától és talán már te is hallottál az új műsorunkról aminek a címe “Haha-hajrá!” lesz és ezzel fogunk mi is belecsapni a Magyarországon is egyre nagyobb tért hódító stand-up mezőnybe! Várható indulás pár hét múlva! :)

    Örülök hogy megtaláltam a weboldaladat, szeretnélek ezúton is megkeresni azzal a kéréssel, hogy csatlakozz az első adáshoz, olyan nevek mellett kerülhetsz színpadra, mint Kiss Ádám, Maksa Zoltán és Varga Ferenc József!

    Most biztos arra gondolsz, hogy ez tényleg nagyszerű lehetőség egy kezdő humoristának, ugye? Abszolút látok benned potenciált és az én tisztem kiválogatni a műsor anyagát, ezért kérlek a részletekért keress meg engem e-mailben a lilla.fazekas@tv2.hu e-mail címen ha érdekel az ajánlatunk!

    Köszi, szia! :)
    - FL

  4. ARAKISTOR says:

    Tisztelt Hölgyeim és Uraim , ezennel a dolgok egy egész új értelmezését próbálom most Önöknek elmagyarázni. Az elmélet neve: általános és speciális pi-dimenzió elmélet.

    Az elmélet lényege valamint nem titkolt és csöppet sem elhanyagolható célja , hogy magyarázatot adjon többek között a kvantum-fizika és a standard modell közti kapcsolatra , a sötét anyagra, a sötét energiára , az alternatív univerzumok gyakorlati létezésére azáltal, hogy visszakanyarodik egészen a modern tudományok legalapjáig a 2700 éve felállított Euklidészi/Kartéziáni koordinátarendszerig, hogy immár a helyes vágányba terelje a tudományokat.

    A fény maga az idő , mi emberek 4 dimenzióig tudjuk érzékelni a valóságot de ez a 4 dimenzió adódhat néha 3+1-nek is ahol az egyik dimenzióját az idő nevű jelenségként tapasztaljuk meg. Az idő értéke a “maradék” 3 térdimenzió mintegy tetejére kerül rá törtszámú vagy egész értékként : 0 és 1 között , ez az érték határozza meg tehát az idő dimenzió vektorát.

    Az alacsonyabb számú dimenziókat is többféleképpen lehet értelmezni:

    Pl. a 3 dimenzió a tér 3 kiterjedése is lehet , ekkor van ugyan 3 darab térdimenziója de nincs ideje, ezért a szobor az örökkévalóságig mozdulatlan marad, viszont a síkidő nevű 2+1 dimenzióban történő dolgoknak csupán 2 “térbeli” és egy idő kiterjedése van.

    Példa : 2D fraktalzoomer , ahol egy képzeletbeli harmadik ( az idő vektorán) dimenzió tengelyen száguldunk befele egy csőbe aminek a palástja feszül ki szinte TÉRBEN ! előttünk ezáltal az idő fantázianevű dimenzió az orrunk előtt transzformálódik át térdimenzióvá !!!

    (poláris – planáris koordináta transzformáció)

    Nos a 4 dimenzióban a 3+1 és teljes 4 között a Lorentz-transzformációt alkalmazzuk két inerciarendszer között, ahol a 3 és 4 között bárhova eshet a dimenziók összértéke, az emberi agy pedig a pi-3 (pi mínusz 3) transzformációs érték és ezáltal a pi számú dimenzió felismerésére van kalibrálva. Ezért itt és most a gömb az gömb alakúnak látszódik , azonban a foton belsejében az érték felugrik 1-re ezért a dolgok a végtelenségig vonallá nyúlnak és innen a pi számú dimenzióból tekintve a végtelenségig nyúlik , a foton belsejében a transzformációs érték szintén pi-3 és a körülötte lévő táj értéke tolódik el a 3 dimenzió fele , ahol a transzformációs érték 0, tehát lelassul a körülötte lévő idő.

    Mivel az idő múlása mint tudjuk kapcsolatban van a fénysebességgel ezért tehát A FÉNY MAGA AZ IDő és annak irányvektora , amely látszólag 4-gyé teszi a másik három dimenziót.

    A fraktálzoomert

    sokáig nézve cseppet sem csak síknak tűnnek a dolgok ! Sokkal inkább tűnik úgy mintha 3+1 dimenzióban történnének, olyan mintha egy csőben száguldanánk, amelynek a palástja a középponttól kifelé terjedő rész, és a középső képzeletbeli síkra merőleges vonal válik a harmadik térdimenzióvá, amely jelen esetben inkább idő, mintsem tér dimenzió. Ez azért van mert nincs külön tér vagy külön idő dimenzió, hanem csak dimenziók vannak, és néha térnek néha időnek látszódnak és természetesen a kettő közt a legkülönfélébb átmenetekkel, amelyek az itt és most történő dolgok alternatíváját jelentik a relatív és végtelen 4 dimenziós koordinátarendszer közepén , ahonnan e sorokat írom.

    A fizikális valóságban tehát fekete lyuknak nevezik azt a helyet ahol a téridő idő dimenziója megszűnik létezni és alacsonyabb számú dimenzióba lép át ( dim 4).

    A reltívitás értelmében a fény lehet Univerum méretű is, a fekete lyuk pedig lehet sötétség méretű illetve sötétanyag téridő sűrűségű is.

    Ezzel bevezetem a fizikába a 4 dimenziós sűrűség fogalmát , ahol nemcsak az anyag, de az idő sűrűsége is változik .

    Kiegészítés 2:

    Tudósoknak sikerült beigazolniuk kísérlettel is a dimenzióelméletemet, csak ők még nem tudnak róla.

    A kísérlet eredményét lefordítom az általános és speciális dimenzióelméletem nyelvezetére: két egyenrangú méretű, egyirányú, értsd: téridősűrűségű univerzumhalmaz ( a kísérletben a foton nevű univerzumhalmaz) , képes egymásra kölcsönhatást gyakorolni, mivel egymás számára azonos relativitású inerciarendszerben foglalnak helyet. Ezáltal az alkotó tér és idődimenziójuk aránya közel azonos.

    Pontos definítiv meghatározások, és a tudomány által jelenleg félredefiniált objektumok újradefiniálása:

    Foton: a téridő azon része , ahol a dimenziók száma eléri a 4-et.

    Elektron: a téridő azon része, ahol a dimenziók száma 4 alá csökken.

    Proton: a téridő azon része, ahol a dimenziók invertálódnak.

    Fekete lyuk: egy nagy méretű proton.

    Nagy bumm: azon foton dimenzióinak invertálódása, amelyet Univerzumnak nevezünk.

    Antifoton avagy sötét anyag avagy sötétség: a téridő azon része, ahol csak a térdimenziók invertálódnak.

    Antiproton: a téridő azon része, ahol csak az idődimenzió invertálódik.

    Szubatomi részecskék és a spinjük: a 4 alatti dimenziókban van jelentősége a spin fogalmának és csak innen a 3 és 4 közötti dimenziókból figyelhető meg ez a jelenség. A szubatomi részecskék a 4 dimenziót alkotó szubdimenziók , spinjük pedig az egymáshoz viszonyított vektoruk állásszöge.

    Fénytörés, tükröződés: a téridő azon része, ahol csak az egyik térdimenzió (vektora) invertálódik.

    Egy további példa a frakcionált dimenziókra. Jelen példa 2 és fél tér és fél idő dimenziót tartalmaz.

  5. ARAKISTOR says:

    We are living in the number minus pi dimension.

    In fact there are only the dimensions exist between
    the endless, and the nothing.

    Only the intersections of the dimensional fluctuations make possible to seem to us that we are exist.

    We are on negativ dimensions NOT exist, somewhere between minus 4 and minus 3 dimensions.

    So we can put a minus sign in front of each dimension is given below.

    In the pi-dimension in we are living, there is 3 spatial and 1 time dimension which actual value is about 0.14

    The velocity , mass and temperature phenomenons are only the consequenses of fluctuations between the _4 minus pi_ time and pi spatial and _pi minus 3_ time and 3 spatial dimensions.

    :::: The name of the location where the number of dimensions equal to 4, is photon. ::::

    The photon intersects directly a seemingly straight vector from our pi dimension of 4 to 3.

    :::: The name of dimension that the photon cuts off and leaves back for us, is time. ::::

    Photon is the time itself considering from the lower pi dimension and objectively it is the fourth spatial dimension.

    This is the reason why the highest available speed is the speed of light itself , as the photon itself is the time , this is exactly what does make possible to create a benchmark for determining the speed phenomenon so called.

    The photon is the gateway to the next dimension . (4.00000001 – 5)

    Photon is an object with infinite subjective time in which the so called time dimension is transforming to so called spatial dimension.

    Every nth dimension contains n minus 1 spatial and 1 time dimension (with possible fractional value)

    Each dimension fluctuates to a lower dimension while throwing down time dimension fractions from herself.

    :::: The name of the location where number of dimensions are less than 4, is electron. ::::

    Loot at the fractalzoomer now for a moment !

    Imagine that’s actually a tube, and the side wall is a cylindrical painted pattern varies in progress. The idea is very real: is a so-called polar-planar coordinate transformation, where in fact from the polar, one plus theta (2pi) dimension is converted to 2 planar x,y dimension, and that 2 x,y dimension is transforming to 3 dimensional, cylindrical curve. Fractal map is a polar coordinate system shown recursivly iterated into each other, as a permutative function.

    As you can see, there is no different between time dimension (zoom vector) and spatial dimension (as it has been transformed to z coordinate just now in front of you.

    :::: Since the time = space and photon = time, the name of photon which you are observing from inside, is Universe. ::::

  6. ARAKISTOR says:

    Kínai tudódok feltalálták a spanyolviaszt !

    Engedjétek meg, hogy “eredményüket” szupertömören lefordítsam az általános és speciális pi dimenzió elmélet nyelvezetére:

    “fekete lyuk = proton”

    Kiegészítés 3:

    Minden egész számú dimenzió kizárólag térdimenziókból áll, a 2 térdimenzió kivételével 2dim+2 szektorra osztható fel , e szektorokat szektánsnak nevezzük , 2 dimenziónak még csak 4 kvadránsa van, 3nak már 8 oktánsa van. Minden dimenzió tört értékű idő dimenziókat dob le magáról így átlép az egyel kisebb számú térdimenzió +1 tört értékű idő dimenzióba . Ha csak egy dimenziónk van , az maga az idő és egy számegyenest képez , az örökkévalóságig nem létezik benne semmi. Majd a végtelen végén megjelenik a következő dimenzió. Fél dimenzió alá érve azt tapasztaljuk, hogy nemhogy a tér de még az idő is elkezd megszűnni. A kerek másfél dimenziót úgy hívjuk, hogy poláris ko-ordinátarendszer, ha ehhez hozzáteszünk egy kerek idő-dimenziót egyből a két és fél dimenzióban találjuk magunkat. Mivel minden egész számú dimenzió fölfelé való átlépésekor automatikusan a következő egész mínusz tört értékű idő dimenzióban találjuk magunkat, a két és fél idő dimenzió automatikusan 3 dimenzióként is értelmezhető. Ezt tapasztaljuk, amikor a poláris ko-ordináta rendszerben ábráltolt fraktált látjuk zoom-tengelyen kifele (negatív számú idő dimenzió) avagy befele ( pozitív számú idő dimenzió) suhanni. A 4 térdimenzió 10 dekánsra , az 5 térdimenzió 12 dodekánsra osztható fel és így tovább. A 2től felfele minden térdimenzióból megfigyelve az összes dimenziótengelyek egymással bezárt szöge 90 fok. Ezért a 4 térdimenzióban a szoba csücskéből kifele nem 3 hanem egyből 4 éltengely is kifut. A 4 térdimenziót le lehet transzformálni ugyan 3 térdimenzióba de a dimenzió transzfromáció közben deformáció tapasztalható. A 3 térdimenzióban való 2 térdimenziós sík is több altranszformációs izomer-szerkezetben foglalhat helyet. Ilyen altranszformációs izomer struktúrák a henger palástja, a gömb felszíne, és a mőbiusz-szalag.Abban a pillanatban hogy minimum két dimenzió keresztezi egymást, kimetszik az ún. teret. Mi egy olyan helyen élünk, ahol nem 2 , hanem rögtön 4 ilyen dimenzió is keresztezi egymást.

Leave a Reply